Az Alsó-Tisza vidék vízrajzi adottságai a vízi turizmus szempontjából

A Dél-Alföldi régió egy jelentős része az Alsó-Tisza vízgyűjtő területéhez tartozik, ahol a fő folyó által szállított vízmennyiséghez a Hármas-Körös és a Maros folyók vízhozama is jelentős mértékben hozzájárul. A vízi túrizmus szempontjából a Maros nem számottevő, mert magyarországi szakasza nem több mint 50 km. Alsó-Tisza alatt a Tiszajenőtől a szerb-magyar határig terjedő folyószakaszt értjük, melynek hossza mintegy 133 km.
A régióban található folyószakaszok vízállása még igen száraz nyarak esetén is alkalmas a túrakenuzásra. A Tisza és Körösök folyásának sebessége lassú, kicsi a sodrásuk. Bedőlt fák, örvények, kiszámíthatatlan sodrás és elhagyatott híd lábak nem teszik próbára a vízitúrázók képességeit és nem veszélyeztetik hajóikat, ami azt jelenti, hogy kezdő vízitúrázók számára kimondottan ajánlott az evezés technikáját itt elsajátítani és a kellő vízbiztonságot megszerezni, mielőtt az ország olyan vadabb vizű folyóira vállalkoznának, mint a Rába, a Bodrog vagy a Hernád.
A Tisza alsó szakasz jellegének és a korábbi folyószabályozásnak köszönhetően itt kevesebb az éles kanyar, a mederben kialakult zátony, de azért alacsony víznél itt is figyelnünk kell a partközeli, felszín alatti, medret alakítóműtárgyakra (sarkantyúk). Ezek a körülmények azt is jelentik, hogy kevesebb a kikötésre és fürdőzésre alkalmas homokpad vagy lapos partszakasz. Kevés kivétellel, sátrainkat csak távolabb a víztől, magasabb parton tudjuk felállítani.
Jellegében az Alsó-Tisza talán nem annyira vadregényes és izgalmas, mint a Felső-Tisza Tiszabecstől Tokajig, de a folyó mellett lévő látnivalók sokasága és az országban itt mért legmagasabb napsütéses órák száma kárpótolni tudja az idelátogató túrázókat.